00

Former Vandal - I Was So Sure

Egy kis bárban ült. A nap már jócskán lenyugodott a horizonton, ő pedig hallgatta a megnyugtató muzsikát, mely ebben a kis helyiségben kapott helyet. Minden pénteken ide jár le. Egy kis bár, melyben alig fordul meg pár ember hétköznap, de a hét utolsó napján csak úgy özönlenek be a vendégek.

Ez ma is így volt.

Egy együttes lépett fel, mely komoly jazz-t játszott. - Sosem hallott még ilyen szívből jövő dallamot, mint ennek a bandának a muzsikája. Az egész porcikáját bejárta, ahogy a nagybőgőn játszottak, és a hölgy finom hangszálainak dallama, mely csodásan terjedt szét az egész teremben, olyan volt mint a fény sötétségben. Az énekes, kinek olyan hangja volt mint az angyaloknak - biztos volt benne hogy egy nem mindennapi jelenség a hölgy, ezen a Földön -  fekete bőre volt, mely csodásan társult érzéki ajakához, és göndör loknijaihoz. Fekete, pántos ruha pedig amit viselt, érzékien kiemelte teste minden szegletét. Karcsú dereka volt, finom csípője, és csodálatos lábai, melyek a ruha vágásából voltak kivehetők.

Az egész bár érzékien idézte fel a húszas évek, finom hangulatát.

Rick, egy kanadai bárban töltötte az estét, Bourbont szürcsölgetve. A csapos már hozzászokott furcsa külsejéhez, és mindig mikor betért ebbe a kis helyiségbe a kedvencével fogadta őt. Az emberek akaratlanul is megbámulták őt, hisz egy nem mindennapi jelenség volt a köz-szemle láttára. 

Igaz, vannak olyan emberek kiknek testük színes rajzokkal, motívumokkal vannak díszítve de ő különleges volt. Ő egy olyan személy volt, kit a messzeségben is észre lehetett venni. Egy fekete bárány a bárányok között.

Ám, ez a fekete bárány nem volt gonosz, vagy rossz épp ellenkezőleg. Hatalmas szíve volt, és csak arra várt hogy végre valaki viszonozza felé ezt a szeretetet, melyet nap mint nap ad a világnak, még ha ezt senki sem veszi észre..

Eközben, egy lány fuldokolt a mindennapi tenger hullámaiban. Már jócskán átlépte a felnőtt kor küszöbét, de még mindig a családi tető fedele alatt élte a mindennapjait. Míg társai belevetették magukat a bulik, és a vadság világába addig ő a munkái, projektjein dolgozott. 

Barna tincsei, ziháltan omlottak le vállára a fonatból kikelve, csak egy kislámpa égett a szobában, mely a laptopja mellett volt elhelyezve, szemei előtt egy szemüveg volt feltérképezhető, mely óvta őt és szemét a visszaható sugaraktól, mely a gépezet képernyőjéből áradt szét. Mindig ügyelt a pontosságra ha a munkájáról volt szó. Ezért az egyért élt, semmi másért, bár igaz hogy jól kereső munkája volt de akkor sem szerette volna elhagyni szeretett otthonát, hol annyi éve felnőtt. Az órára pillantott, már lassan az egy órát üti a mutató - ideje aludni, hisz holnap egy újabb csodálatos nap vár rá, csodálatosabbnál, csodálatosabb emberekkel karöltve - szögezte le magában, majd lecsukva fehér gépezetének tetejét betért az ágyába hol, egy csodálatos világba repült el, kis-kedvence mellett..

Eme két ember élete annyira különbözik egymásétól, de ha jobban szemügyre vesszük egyetlen egy dolog hiányzik az életükből; A Szerelem.

Vajon a sors keze hogyan fogja összehozni a történetüket? Hogyan fog a szépség beleszeretni a szörnyetegbe kinek hatalmas szíve van, de a zord külsejét lássa mindenki..

Hogyan lesz a normális, zord életből, tündérmese?